Vitéz nádasi Tersztyánszky Ödön 1890. március 6-án született Csákváron. Kard- és tőrvívó, honvéd ezredes, kétszeres olimpiai bajnok, olimpiai ezüst- és bronz-, illetve Európa-bajnoki ezüstérmes, tizennégyszeres magyar bajnok. Beceneve „Észvívó” volt. Több nyelven beszélt, Heinrich Heine verseit fordította németből, Dosztojevszkij egyik hőséről pszichológiai tanulmányt írt, ezen kívül rajzolt és fényképezett valamint kiváló céllövő és lovas is volt.
1912-ben elvégezte a híres Bécsújhelyi Katonai Akadémia katonai vívó- és tornatanári kurzusát. Ebben az időben indult első vívóversenyein, a Debreceni Vívó Club színeiben, még jobbkezes vívóként. Hamar a legtehetségesebb vívók között emlegették, pengemozdulatai finomsága már ekkor feltűnést keltett. Az első világháborúban többször megsebesült, majd orosz fogságba került. Egyik szökése során a jobb keze súlyosan megsérült. A háború lezárását követően felkereste Borsody László vívómestert, hogy elköszönjön tőle, de a mester annyira szerette a magyar szívű tisztet, hogy meggyőzte: kezdjen el bal kézzel vívni. Katonatisztként a Magyar AC vívója volt. Kard- és tőrvívásban egyaránt versenyzett, tagja volt mindkét fegyvernem magyar válogatottjának.
1924-es párizsi olimpián kardban ezüst- (tusaránnyal), tőrben bronzérmet nyert csapatban. 1925-ben kard egyéniben hatodik volt az Európa-bajnokságon, 1927-ben pedig ezüstérmes lett. Az 1928 évi amsterdami nyári olimpiai játékokon kardvívásban egyéni olimpiai bajnoki címet szerzett és tagja volt a szintén olimpiai bajnoki címet nyert magyar kardcsapatnak is. Ezt követően bejelentette visszavonulását. Vívókarrierje mellett katonai pályafutása hasonló tempóban haladt: 1927-ben alezredessé léptették elő, így 37 esztendősen ő lett a Magyar Királyi Honvédség legfiatalabb alezredese. 1929. június 13-án a lezajlott Európa-bajnokság főszervezője volt. Sajnos ebben az évben súlyos motorbalesetet szenvedett Solymáron, aminek következtében Június 21-én elhunyt. A Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra a főváros által adományozott díszsírhelyre. 1929 novemberében ezredessé léptették elő.
Emlékét azóta is ápolják: a MOB és a Vívószövetség kerek évfordulóin koszorúzást tart; Csákváron róla nevezték el a sportcsarnokot és egy körutat is. Solymáron 2008-ban egy hatalmas gránittömböt állítottak halálának helyszínén. Ez a főúton álló ház, amelyben a vívóbajnok született ma már nemcsak emlékét őrzi, de nevét is viseli tisztelegve tehetsége és pályafutása előtt, hogy mind neve, mind az általa képviselt értékek az utókor számára sokáig fennmaradjanak.
Forrás: Szentirmay László, MOB
